ezt csak úgy itt hagyom

@judahgavra Hope is a beautiful thing 😂 #comedy #funny #lipsync #sarcasm #fyp ♬ original sound - Scott Evan Davis - Composer

Zavar vagy sem?

 Ezt a bejegyzést igazából január elején akartam megírni, mert akkor még friss volt az élmény mindenkiben, és lehet más, vagy csak könnyebb volt a véleményformálás. Aztán addig addig terveztem, hogy eltelt majd két hónap, de most papírra vetem :) és igen, megint picit puffogok is azért. 

Idén karácsony előtt azt éreztem, hogy semmi de semmi ünnepi hangulat nincs, nem nálam, de úgy sehol. Bementél a boltba, és úgy köszönt mindenki, mint egy átlag hétköznap lenne, és max abból érezted, hogy közeledik valami ünnep, hogy lehetett karácsonyi díszeket kapni, meg szaloncukrot. Engem nagyon zavart, hogy sehol senki, de tényleg senki nem kívánt kellemes ünnepeket, mégcsak nem is mosolygott, és karácsonyi zenéből se lett herótom, mert nem is igazán szólt sehol. Szóval mitől is lett volna ünnepi hangulat. Én ezt jó sokszor el is mondtam a páromnak, hogy engem ez mennyire zavar, ő meg mondta, hogy őt nem, meg hogy kérdezte, hogy de miért is zavar ez engem. Én tudom is a választ, nem olyan nehéz. Az elmúlt évek közül jó néhányban az Karácsonyt megelőző és követő napokat Németországban töltöttem, és megszoktam, hogy ahova betettem a lábam, mindenütt mosolyogtak, minden boltban, minden eladó kellemes ünnepeket kívánt, még akkor is ha nem vettem semmit, csak nézelődni mentem be, de az is megesett, hogy kaptam ajándékba a boltban a vásárlás mellé valami kis karácsonyi csomagocskát. Az embernek megvolt a karácsonyi hangulata, ami itthon teljesen kimaradt a legutóbbi karácsonyból, és ez engem nagyon zavart. 

Ezt a kérdést karácsony után sokaknak feltettem, amit most nektek is, hogy nektek kívántak-e és ti kívántatok-e kellemes ünnepeket Karácsony előtt a boltokban? Ha nem, akkor hiányzott-e, vagy zavart-e, hogy nem? 

A válasz egyébként kicsit elszomorított, mert sokkal több embertől jött az a válasz, hogy nem, és nem is hiányolta. Kíváncsi vagyok itt mi lesz a jellemzőbb, szóval kérlek írd meg, neked mi a véleményed. 

Ki hiszi azt?

 Hogy nincs benzin a kutakon, az csak ellenzéki/soros/brüsszeli propaganda, mert amúgy van, mert azt mondta az m1. Mert amúgy tegnap amikor mentem dolgozni reggel, és elautóztam a bezárt kutak mellett, akkor pont be is mondta a rádió, hogy az m1-en nyilatkozott valaki, hogy nálunk nincs és a jövőben sem lesz gond az üzemanyagellátással. 

Szóval már ott tartunk, hogy a szememnek hiszek, vagy annak amit mondanak...

Üres polcok vagy tele vannak?

 Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha játszanánk egy olyat, hogy ha épp külföldön vagy, akkor csinálnál egy képet arról, hogy ott van-e a boltokban tej, olaj, liszt vagy cukor? Vagy ott is csak az üres polcokat, és dobozokat látni? És azt a képet aztán megosztanád velünk. Hogy lássuk, máshol is hiány van, vagy csak nálunk? 

Ársapka

 Néhány napja mondta külügyminiszterünk Luxemburgban, hogy minden ársapka roppan káros, s nem szabad alkalmazni. Aztán ezt a tanácsot nagyon megfogadva itthon pénteken bejelentették, hogy jönnek újabb árstopok. Persze, ha másképp hívjuk, akkor már kicsit sem káros, hanem egyenesen hasznos. Lássuk be az eddigiek is nagyon hatásosak, pl megtapasztalhatjuk, hogy milyen volt a szocializmusban pl Romániában, amikor üresek voltak a boltok polcai, itthon ilyet úgy se láttunk. 

Még nem tudjuk, hogy mire vezetnek be árstopot, lehet még ők se, most találják ki, hogy mik azok az alapvető élelmiszerek, ami nélkül végülis lehet élni, és aminek beszerzésével az emberek hajlandóak órákat eltölteni boltról boltra járni, ha mégis kellene nekik. 

Nem tudom más városokban, falvakban mi a helyzet, de itt a környéken ezek a termékek rendszerint nem kaphatóak, még úgy sem, hogy ott lóg a tábla a helyüknél, hogy csak x kg/l/db vásárolható egyszerre. Pl tejet hetek óta nem kapni az Aldiban, Auchanben, de a Tescoban is csak a helyét nézem meg. Persze biztos van mindenütt, ha reggel nyitáskor versenyt futva rohanok esetleg és lecsapok a frissen kirakott árura. Nem lehet kapni, pedig van ahol egy nap egy háztartás max 3 litert vásárolhat (mondjuk nem tudom ezt hogy tudják ellenőrizni). Néhány hónapja az olajat is úgy vadásztam hetekig, mire kaptam. Húsnál nem is tudom már mi az árstoppos termék, mert a húspultok általában mindenütt egységesen ki vannak fosztva. De benzin is legalább egyszer egy héten pár órára elfogy. Szóval tényleg hasznos, hogy van árstop, vagy várjunk csak, ja nem az. 

Még nyáron utaztam és az M1-esen megálltam egy Lukoil kútnál, ahol akkor már 20 literben volt maximalizálva a megvásárolható mennyiség (nem tudom, hogy most mi a helyzet, rég jártam Lukoilnál, mert nincs kedvem csak félig tankolni), és hát a pályán azért nem csak magyar autósok voltak, hanem sok külföldi is megállt, és jött be értetlenül, hogy miért állt meg a töltés 20 liternél, miért nem lehet többet vásárolni. Nem azt nem értették, hogy miért nem 480 a benzin, ha egyszer nagybetűkkel az van kint, hanem azt, hogy miért nem tankolhatnak annyit amennyit akarnak. És adták át egymásnak a tapasztalatot, hogy azt úgy kell, hogy kifizeted a 20 litert, aztán újra tankolsz 20 litert, stb. A dolgozók meg nem értették, hogy miért lepődnek meg ezen a külföldiek, miért csodálkoznak, hát elvégre mindenki tudja, hogy nincs üzemanyag, hiány van, és már unják ezt minden második vevőnek elmagyarázni. 

És itt van a kutya elásva, egy külföldi miért nem tudja, hogy üzemanyaghiány van, miért csak mi tudjuk, mi viszont helyettük is, hogy náluk is az van, ez evidens. Hát az van, hogy másütt nincs, mármint hiány, lehet kapni benzint, dízelt, tejet és olajat, sőt még csirkehúst is. Jártam idén nyáron Erdélyben és Ausztriában is, sehol nem voltak üresek a polcok, nem volt kifogyva az üzemanyag, nem korlátoztak abban, hogy mennyit akarok vásárolni. 

Ezek után kérdem én, jó nekünk, hogy van árstop/ársapka? 

Tanügyünk

 Manapság nehéz nem tudomást szerezni arról, hogy tanárnak lenni milyen fájdalmas, mennyire nehéz. Kevés a pénz, nagyon, nem csak a fizetések, sokszor az épületekre és a felszerelésekre sincs pénz elég. Persze a tankönyvek ingyen vannak, teszem hozzá nem is csoda, mert amennyire némely tárgy könyveit átírták a politika szája íze szerint, valószínű nem sokan akarnának pénzt is adni érte. 

Dehát az elmúlt hetekben hallhattunk arról, hogy beáznak, hogy mármár veszélyesek az iskolaépületek, de arról is, hogy kontinensünk egyik legalacsonyabban képzett országává válunk szépen lassan, ha kevésbé fogalmazunk diplomatikusan, akkor elbutul az ország. Persze ez a mindennapokban is tetten érhető, gondoljatok csak arra, hogy hányan tesznek közé az interneten úgy hozzászólást, hogy azt nem sikerül helyesen megírni. Nekem egyik kedvenc példám, amit még a helyes írást segítő helyesírás ellenőrző programok is elrontanak (mert nehéz a magyar pl a googlenek), az igekötők, a google és társai szerint az a szó mondjuk, hogy felkel úgy helyes, hogy fel kel, rosszabb esetbe fel kell, és a kedves mezei internetfelhasználó el is hiszi, hogy az két szó. Én ettől falnak tudok menni, sokkal jobban zavar, mintha valamit röviddel ír hosszú helyett, vagy elrontja a j/ly-t, mert az igekötők használata régebben még ment. 

A legjobb az, amikor hozzászól egy egy tüntetésről szóló cikkhez, hogy a tanároknak nem tüntetni, hanem tanítani kéne, meg a világon a legjobb dolga a tanárnak van, mert nem is dolgozik csak feleannyit mint mások, akkor miért is kéne többet keressen, és mindezt kritikán aluli helyesírással. Nyilván ő annak idején biztos minden órán ott volt és figyelt, és nem ő tehet róla, hogy nem ragadt rá túl sok tudás. 

Azért az jelent valamit, hogy mostmár a diákok mennek ki az utcára, hogy a tanáraikért tüntessenek. Néhány éve még inkább arról szóltak a hírek, hogy a diákok éppen aktuálisan mennyire nem tisztelik, és semmibe veszik a tanáraikat, és jó látni, hogy talán ez a trend megfordult. 

Még egy gondolat: a tankerületek vezetői is érdemelnek egy fél mondatot, hiszen eléggé vérlázító amit művelnek, tulajdonképpen joggal gondolhatunk rájuk úgy, mint a tanügy közellenségei, bábok, akik csak a saját maguk jutalmazásához és a mások megfélemlítéséhez értenek. Persze biztos vannak kivételek is, de azért szomorú és kirívó példa a berettyóújfalui tankerület módszere a jutalmazásban, vagy számos pesti, és vidéki tankerület megfélemlítésen alapuló stratégiája. 

Megnéztem az újfalui tankerület vezetője ki, mert kíváncsi voltam, éltem abban a tankerületben jó pár évig, még akár ismerhetném is, de szerencsére nem ismerem. 

Amikor meg arról olvastam, hogy azon a napon, amikor eleve a sztrájk miatt nincs tanítás, és nem mennek be a diákok az iskolába, mert hát minek, akkor a tankerület bekéri a neveket, hogy kik voltak azok a diákok akik hiányoztak. Nekem erről a kommunista diktatúra jut eszembe, persze lehet az ötlet gazdája is onnan merítkezett. De árulja már el valaki, hogy ennek mi értelme van, ez tényleg csak a megfélemlítésről szól, és igazán szomorú, hogy már itt tartunk.

újrakezdés?

Annyi minden történik körülöttünk a világban, és arról annyira szélsőséges megnyílvánulásokat lehet olvasni, hogy az embernek az az érzése a józan ész kihalófélben van. A változások közepette az események sodrában kicsit megint kedvem támadt megosztani gondolataim. 

Tulajdonképpen ha úgy vesszük eggyel több vagy kevesebb gondolat a világhálón nem oszt nem szoroz, hát főleg ha senki sem olvassa :) 

Mindenesetre egyre közelebbnek érzem azt a pontot, amikor az emberekben átlépi a tehetetlenség, a frusztráltság, az elkeseredettség azt a pontot, amit már nem tudnak visszafogni, de addig is, vagy épp az előtt jó volna megtanulni azt, hogy a gondolat lehet építő, ahogy mások véleménye is, és arra használni azt, hogy előre jussunk. Ehhez én ezzel a bloggal annyit tudok hozzátenni, hogy saját gondolataimat megosztom rajta.

Persze fura gondolat azt feltételezni, hogy az emberek manapság még hajlandóak olvasni 2 sornál hosszabb szöveget, de talán. 

Ha magamból indulok ki, engem pl az instán, twitteren és egyéb divatos felületen nem ér el a gondolat ami a kép mögött van, mert nagyon ritka az, hogy megnézek bármi szöveget is, amit a kép alá írnak, a képet se azért, hogy magvas gondolatokat ébresszen, csak azért, mert szép, vagy van benne valami érdekes. A blogon viszont kb soha sem a kép volt a lényeg, nem akkor olvastam, amikor rohanva végigpörgettem, mint pl az instát, hanem időt szántam rá. 

Szóval a rohanó világhoz és médiafogyasztáshoz képest a blog lassabb műfaj, de nem baj, nem is csak két mondatban szeretném leírni a dolgokat. Meglátjuk, hogy ez most csak egy fellángolás, vagy hosszabb távon kitart. 

Autóval az utakon

 Az egyik témakör, ami már nagyon régóta érlelődik bennem az a közlekedési morál. Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy leginkább talán úgy lehetne jellemezni napjainkban a közlekedést, hogy kedvenc dühöngőnk.

Néhány gondolat, ami útközben eszembe szokott jutni (némelyik magamról, mások a körülöttem autózókról jutnak eszembe):

• KRESZ táblák csak tájékoztató jellegűek, semmire sem köteleznek
• Ha szinte betartom a megengedett sebességet, akkor feltartom a forgalmat
• Ha egyenletes tempóban megyek, 70-nel az 50-es és 90-es táblánál is, akkor kevesebbet fogyaszt majd a kocsim, és úgyse zavarok senkit
• Milyen jó volna, ha az előttem haladó is ismerné a számokat, és a gázpedált
• Csak azért, mert itt van egy 90-es tábla, miért is lassítanék 120-ról
• Ó, hát ez a lámpa még szinte zöld, még gyorsan átmegyek rajta, végülis mit számít az a 10 mp amióta már nem is sárga. Különben is a piros az új zöld!
• Naponta erre jár, hogy nem jött még rá, hogy azért mert tapossa a gázt és a féket, még nem fog gyorsabban előrébb jutni, csak engem tart fel, hogy minden pirosnál megáll, pedig ha a megengedett sebességgel menne, pont minden zöld lenne
• Ha cikázok a kocsik közt akkor tulajdonképpen szinte nincs is dugó
• Na tessék, én megmondtam, ha nyomta volna a gázt rendesen, akkor még zöld lett volna a lámpa, így bezzeg megint állunk a pirosnál!
• Hát nem megmondtam, fölösleges itt 70-nel jönni, hiába van kiírva, hogy annyival lehet, úgy is piros lesz. Én csak 50-nel jöttem, és látod piros lett mire ideértem, nem lett volna semmi értelme nyomni a gázt
• A gyorshajtás nálunk nemzeti sport

Ha erre jársz és neked más szokott eszedbe jutni, oszd meg gondolatod!

'56-ról 2021-ben

Egész hétvégén a ma este látott film, ami egyébként nem is 56-ról szólt, nem is magyar, hanem német, mégis ez a film szólt leginkább 56-ról. 

Az 56 utáni kivándorlás, menekülés, a félelem, a feszültség az érzések és azok feldolgozása, a múlt, az emberi sorsok, nehéz döntések és azok következményei. Mindez egy mondhatni limonádé, szerelem, nyár típusú filmben. 

A mában játszódik mégis át tudod érezni, hogy milyen lehetett akkor egy menekülő kisebbségi család sorsa, akik annyira féltek, annyira megsérültek lélekben az akkori eseményekben, hogy eltitkolták származásukat, megváltoztatták nevüket, és évekig még az anyanyelvüket sem használták. Mindent megtettek, hogy ne érje őket és legfőképp gyereküket hátrány azért, aki. 

Érdekes, hogy lassan az emberben megint az az érzés támad, hogy ha egyszer úgy dönt, hogy elhagyja ezt az országot, akkor legszívesebben mindent ami ide köti hátrahagyna maga mögött, mert az lassan már annyira fáj. 

Merj...

 Ma hazafele jövet a kocsiban szólt a rádió, és épp egy beszélgetés volt benne egy mentálhigiénés szakemberrel. Hallgattam a beszélgetést, és jól fel is csattantam rajta. Azt sikerült mondania, és sugallnia hogy boldogtalannak kell lenni, de minimum nem kell boldognak lenni, persze mint ahogy azt a párommal átbeszéltük valójában nem ezt akarta mondani, de ahogy elmondta pont ez jött át nekem. És hogy ez miért bosszantott fel, és miért vett rá, hogy ennyi év után tényleg billentyűzetet ragadjak? Hát...

De kezdjük kicsit messzebbről: A Klaszzik rádióban beszélgettek arról, hogy milyen fontos a mentális egészség, és hogy közelebb érezzük magunkat, a szakember egy példát is mesélt, hogy vannak olyan emberek, akik a lezárások alatt elvégeztek egy tanfolyamot, és lubickolva jól érezték magukat otthonukban, boldognak mondták magukat. Többek között neki is vannak ilyen ismerősei, közben ő amikor elment sétálni és gondolkodás közben arra jött rá, hogy ő nem érzi magát jól ebben az egész pandémiás helyzetben, és arra jött rá, hogy nem kell boldognak lennie, sőt lehet boldogtalan, és ő az is. És merjük kimondani, hogy mi se vagyunk boldogok. 

Én arra jutottam, hogy ez biztos valami amerikai tanulmányra alapozott állítás és hozzáállás, vagy az illető valójában burokban él, mert ha valaki valaha meghallgatott már néhány átlagos beszélgetést két magyar között, az tudja, hogy itt nem ahhoz kell bátorság, hogy felvállald, hogy boldogtalan vagy, hanem ahhoz, hogy ténylegesen boldog vagy, úgy őszintén, jól érzed magad. Gondoljunk csak bele, amikor találkozunk egy régi ismerőssel, akkor mennyi idő kell ahhoz, hogy elkezdje sorolni, hogy ki halt meg, kinek milyen betegsége van, kinek milyen szar az élete, vagy neki mennyi problémája van. A magyar tipikusan az, aki nem azt meséli hogy ő milyen boldog, hanem azt, hogy milyen szar az élet, és ha te is mondasz olyat, hogy neked se fenékig tejfel, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy hoz egy példát a saját életéből, ami alátámasztja, hogy neki még rosszabb, vagy legalább ismer valakit akinek minimum ugyanolyan rossz. Na és akkor ebben az országban hangzik az el, hogy merj boldogtalan lenni, sőt légy boldogtalan, vállald fel, hogy az vagy. Hát itt nem ahhoz kell bátorság, hogy boldogtalan légy, hanem ahhoz, hogy boldog...

Szóval arra jutottunk, tulajdonképpen arra akart buzdítani a szakember, hogy ne félj kimutatni az érzelmeid, ne érezz bűntudatot azért mert boldog vagy, míg a másik melletted nem az, és azért se, hogy boldogtalan vagy, még akkor is, ha mások körülötted azok. És ne mutass mást, mint ami tényleg igaz rád, ha boldog vagy, akkor tűnj annak, ha boldogtalan, akkor pedig annak, egyrészt azért mert erre van szükséged, hogy ne fojtsd magadba az érzéseid, nézz szembe a valódi érzéseiddel, mert csak így tudod feldogozni azokat, és igazán megélni azokat, és ha szükséges tovább lépni.  Csak sajnos ezt nem sikerült jól elmondania, mert hallgatva a beszélgetést inkább az volt az érzésed, hogy nem lehetsz boldog, ha boldognak mutatod magad, biztos hogy hazudsz magadnak és másoknak, és ez azért igazán bosszantó, hogy azt sulykolja a rádióban egy a mentális egészséggel foglalkozó szakember, hogy te boldogtalan vagy, mert kétféle ember létezik, a boldogtalan, és az olyan boldogtalan, aki boldognak hazudja magát, és hogy érezzem magam szarul, ha boldog vagyok, mert az tuti nem igaz, csak képmutatás. 

Te hogy látod? Tudod azt mondani, hogy boldog vagy úgy, hogy az nem hazugság? És tényleg álboldog emberekkel van tele az ország? Tényleg arra kell felhívni mások figyelmét, hogy nem kell boldognak lenni? 

You&me

Ahogy a zsűri is megjegyzi, olyan aranyosak és tiszták.

sajnálom

Az utóbbi időben ezt a szót túl sokszor hallom, túl sokszor esik kútba a tervezet programom, vagy alakul másképp a dolog, és ezért sokan és sokszor mondják azt, hogy sajnálom, vagy ne haragudj. Jó volna, ha a hétvégéim nem ennek a két szónak a bűvöletében telnének, hanem jól...

Il Divo - Amazing Grace

Boldogság

Néha nem kell hozzá sok:

Hátsó szélvédőfelirat

"És még főzni se tudok" és egy szőke nő fényképe :D

Erről jut eszembe

Ha már nyár, életöröm és meleg, egy eredeti kocsifelirat :D :

Alvaro Soler - Sofia

Egy kis könnyed dallam,  nyári, vidám, csupa élet:

szülinap

Mi minden szülinapos ismerősömnek ugyanaz a keresztneve, mint az enyém. Vicces

Amikor 1.

Mész az üzletben a sorok közt és az egyik sorban megállapítod, hogy mmm, milyen finom illat van, megnéznéd azt a pasit, aki így illatozik, majd 10 perccel később az utcán mész már a hónod alatt egy csomag toalettpapírral, s egyszercsak ráeszmélsz, hogy a finom illat amit egy pasinak tulajdonítottál és beleszerelmesedtél picit az illatba, az a wc papír illata.

ha egy vitának

Ha egy vitának csak az a célja, hogy ne legyen igazad, akkor jobb ha csendben maradsz, és nem szólsz bele, hisz semmi értelme leállni azzal vitázni, aki úgy változtatja az álláspontját, hogy az mindig ellentétes legyen a tieddel, pedig a beszélgetés kb úgy indult, hogy neki adtál igazat.

Sad song

Napok óta ez a dal van a fejemben, szinte már dúdolom, pedig én olyan nem igen szoktam.

1.

Évekkel ezelőtt azért kezdtem el blogot írni, mert úgy éreztem, hogy nincs kinek elmondanom bizonyos dolgokat, vagy akinek tudnám, annak nem feltétlen akarom századjára is elszajkózni, úgyis tudja anélkül is, viszont nekem valahova ki kell adni a fölösleges frusztrációt, azt hiszem kezdem magam hasonló helyzetben érezni, nem akarom a társaságom rátukmálni másokra, nem akarok mindig én lenni aki kezdeményezi a beszélgetést, mert én vagyok az aki jobban unatkozik, vagy jobban vágyik az után, hogy valakivel kicsit beszélgessen. 

Akkoriban elég sok változás volt az életemben, elég sok minden megbolydult körülöttem, most azért talán nincs így, és talán csak a sorozat miatt amit nézek, de úgy érzem a lelkem háborog, persze a sorozatnak valamiféle happy endje azért lesz, és lehet akkor én is megnyugszom, de addig még van. 

Mindenesetre úgy gondolom, hogy itt az ideje újra személyes bejegyzéseket tennem, kiírnom magamból bizonyos dolgokat, amit nem baj, ha nem olvas senki, nem is kell, hiszen talán azért is gondoltam, hogy merek írni, mert azt gondolom nem jár már erre senki, max egy két kereső robot. 

Itt a tavasz, jó idő van, örülni kéne és boldognak lenni, mégis úgy érzem én inkább kicsit bezárkózom, inkább befele fordulok. Nem is tudom mikor csináltam utoljára olyat, hogy kijelentkeztem a facebookból, ma megtettem, szóval még nem tudom igazából, hogy mi, de valami van.

Áramszünet

Nagyon rég nem volt ilyen élményem, de most közel két órát nem volt áram, és a fűtés is leállt, szóval a hűtőben lévő kaját se féltettem, mert ha kezdett volna nagyon meleg lenni a hűtőben, engedtem volna be hideget a lakásból, kint pedig olyan köd, hogy egyébként se lehetett volna látni semmit, gondoltam is, hogy az áram is ezért nem talált ide, nem látta az utat a ködben.

Egyébként a sötétben elemet tenni a lámpába nagyon izgalmas... és olyan nyüzsgés volt a lépcsőházban, mint még soha, a vaksötétben. 

vajon?

Amikor az orvos azt mondta kerüljem a fűszeres ételeket és az édességet amíg beteg vagyok, akkor ha közben az ágyban fekve olyan sorozatot nézek, amiben egyfolytában csokis sütiket esznek a szereplők, vagy csokikat, bombonokat, akkor normális vagyok? :D vagy a láz már elvitte az eszem?

az elsőről ez jutott eszembe

Igaz csak holnap van, de az időeltolódás miatt már ma elkezdhetjük ünnepelni :)